Poliuretán ragasztóreaktív ragasztó, ami azt jelenti, hogy ezt a terméket kis molekulatömegű anyagok (monomerek és oligomerek) keverékeként hordják fel szubsztrátumokra, és kémiai térhálósodási reakciót alkalmaznak egy gyakran térhálós polimer létrehozására. A poliuretánok poliaddíciós polimerizációval készülnek. A reaktív ragasztók közül messze a poliuretánok alkotják a legváltozatosabb csoportot: ilyenek lehetnekvízbázisú ragasztók, oldószer alapú ragasztókvagyoldószermentes ragasztóktisztán nedvességre keményedő vagy kétkomponensű ragasztók. A reaktív poliuretán poliuretán prepolimereket tartalmaz blokkolt NCO végcsoportokkal. Ezek a prepolimerek szobahőmérsékleten szilárdak.
A poliuretán ragasztók nagyon jó tapadást mutatnak különböző aljzatokhoz, nagy mechanikai szilárdságot, valamint jó rugalmasságot és vegyszerállóságot mutatnak. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően a poliuretán ragasztók széles körben használatosak.
És mi a reakció NCO OH-végződéssel?
A monomer izocianátok veszélyesek az emberi egészségre, és szenzibilizáló hatásúak lehetnek. Ezért általában NCO-végződésű prepolimereket használnak, amelyek csökkentik a szabad izocianát monomerek tartalmát és felgyorsítják a keményedési folyamatot. A diizocianátok mellett a poliuretán ragasztók második fő összetevője a diolok vagy poliolkomponensek. Tipikus diolok például az etilénglikol, a dietilénglikol és a propilénglikol. A poliuretán ragasztókhoz ezeken a glikolokon kívül poliéter vagy poliészter alapú OH-végű oligomereket is használnak. A poliéter-poliolok közül elsősorban az etoxilezett vagy propoxilezett oligomereket alkalmazzák. Poliészter-poliolok esetében a dikarbonsavak, például az adipinsav, az orto-ftálsav vagy az izoftálsav feleslegben lévő poliolokkal reagálnak, így OH-végződésű poliészterek képződnek. A ricinusolaj természetes alapú poliol, amely poliuretán ragasztók OH-komponenseként is használható.
